“Az egyén aszerint tapasztalja meg a zenét, ami benne az adott pillanatban van, hisz magát tapasztalja a zenén keresztül, a saját valóságosságát, azt, ami önmaga abban a pillanatban. A zene mint információ lehetőségei közül azt érzi, amit az egyediségével kiválaszt. Az információ lehetőségei és az egyediség így függ össze. Az egyediség tehát lényegi eleme a tapasztalásnak, ahogy másik oldalról az akaratnak is. Már az indulat is az egyénre jellemző, sajátos, de az érdek, és még inkább a szándék jóval nagyobb mértékben tükrözi az egyén egyediségét. Az egyén szándéka minden esetben teljes mértékben az egyediségéből fakadó akarat.”
Török-Szabó Balázs: A teoretika
(4.1.0. Értelmi képességek – A munka, 309. o.)
