“Az emberi testet az ember feltérképezte, felépítése, működése ismertnek tekinthető, a testről származó ismeretek hozzáférhetőek mindenki számára. Azonban az ember több, mint a teste és a testen túlmutató jellemzői, ember mivoltának további ismérvei, építőelemei és működései még nincsenek összegyűjtve, összefüggéseiben leírva, rendszerbe foglalva. Nincs a tudatnak vagy az értelemnek, ezek működésének a valóságot tükröző és átfogó leírása. Nincs egy olyan összefoglaló rendszerleírás, melyben ezek elhelyezhetőek lennének, és amely alapján látható és megérthető lenne, hogy az egyén hogyan működik, mi a lényege, milyen kapcsolata van a valósággal. A valósággal, mely folyton változik, és amelyben az egyén is folyamatosan változik.
A valóság és az egyén megragadása, mozgásaik leírása, elméleti úton való vizsgálata – részben éppen amiatt, mert folyamatosan változnak, részben azért, mert fizikai szinten nem feltétlenül megfogható és mérhető dolgokról van szó – szinte lehetetlennek tűnik.
Azonban tegyük fel, hogy pusztán elméleti úton megragadható ez az állandóan mozgó, változó, elsőre leírhatatlannak tűnő rendszer, amit életnek hívunk, abból a feltevésből kiindulva, hogy minden információ.”
Török-Szabó Balázs: A teoretika
(Bevezetés, 16.o.)
